Íme egy megható történet melyet az élet írt......

    A torony déli abalaka.....

A világháború alatt az 1916 vagy 1917. év nyarán a hadvezetőség rendeletére, hadi /ágyuöntés/ célra elvitték a nagy és kis harangot /az  1. és  3. számút / , csak a középső és a lélekharang maradt meg. A harangokat szekérre rakták, felvirágozták, felszalagozták a szekeret sok lekéri és damásdi asszony sírva kisérte el az oroszkai állomásig, ahonnét vasúton szállították a Weiss Manfréd – féle lőszergyárba. Az említett két harangot a torony déli ablakán dobták le. Wellner Lőrinc akkori plébánoshelyettes jegyzeteket és rajzot készített róluk, ma azonban ezeket nem találjuk már sehol.

A hadi célokra elvitt harangokért kapott némi váltságösszeget annakidején Esztergomban kellett letétbe helyezni s így ez az összeg az államfordulat után új harangok vásárlására nem volt felhasználható. De nem is lett volna ezen célra elég. Ezen oknál fogva Lekér és Damásd népe 1922. Augusztus havában elhatározta két új harang beszerzését s ezen célra gyűjtés keresztülvitelét. Ez sikerrel is járt, úgyannyira, hogy a harangok ugyanazon év December 20.-ra el is készültek és az oroszkai állomásról a két falu népe nagy örömmel hozta és kisérte azokat haza. Bár kedvezőtlen, sáros idő volt, a tanf. esperes által végzett, a templom előtti téren tartott harangszentelési ünnepélyen a két falu apraja nagyja ott volt, még a pólyásbabák  sem maradtak otthon.

     Harangavatás....

Kár, hogy e gyönyörű ünnepélyt egy – a harangok felirata miatt támadt – kellemetlen incidens zavarta meg, minek részbeni oka talán a megrendelő Dr. Zelenyák János plébános felületessége, részben pedig egy – két  lekéri férfi túlzott lokálpatriotizmusa volt. Lecsillapultak azonban a kedélyek, mikor a felhúzás és felszerelés után egyszerre megszólalt a három harang. Nagyon sokaknak könnyet csalt e pillanat a szemébe. Ma tehát négy harangunk van.  A harangok fából készült haranglábakon függnek 23 méter magasan. Ekkor tájt Kupper János volt a harangozó.

Ja….és mégy egy említés a templom fő bejárata előtti latinul írt kőtábláról, melyet  1759 – ben készítettek, mely az 1759-ben történt templomi torony és kastély alapításról szól. Hát íme… Ez a kőtábla mint oly annyi más műemlék az 1945 - i toronyrobbantás során megsemmisült. 

 

Forrás :

Ifj. Dudich László -  Lekér község emlékkönyve -  kézirat ,1935

A képanyagért köszönet Tóth Sándornak és családjának Romándról és nem utolsó sorban lekéri lakosainkainknak.