A szentségek

Lekéren a keresztség, az Oltáriszentség, bűnbánat és házasság szentségét – kivéve a súlyos betegeknél – mindig a templomban szokták kiszolgáltatni. Nincs szokásban tehát a háznál keresztelni vagy esketni, csupán kivételesen, sürgős szükség esetén.

A keresztelés rendszerint szombaton, vagy vasárnap szokott történni. Utána bizonyos időre a fiatal anya el szokott menni „avatás“-ra. E népszokást nem igen mulantja el senki.

Bérmálás az utóbbi években 1907-ben, majd – a háború miatt csak hosszú idő múlva: 1924. május 10.-én volt Lekéren, utóbbi napon dr. Jantausch Pál nagyszombati apostoli adminisztrátor osztotta ki a bérmálás szentségét. Az érkező főpásztort Lekéren és Damásd határán id. Dudich László kántortanító és egy lekéri iskolás leány üdvözölte, a templom ajtajában pedig dr. Zelenyák János plébános. Egyébként az iskolai krónika I. kötetének 55.-56. oldalán találjuk ez ünnepély és bérmálás részletes leírását. – Ezen bérmálás fentírt időpontját az 1923. május 29.-re helyesbítem. Ekkor a megbérmáltak összesszáma 1238 volt.

1930. május 15.-én szintén dr. Jantausch Pál, ekkor már felszentelt püspök bérmált Lekéren összesen 393 személyt.

Az 1935. június 5.-én ismét dr. Jantausch Pál nagyszombati püspök osztotta ki a bérmálás szentségét községünkben, mikor is Lekér és Damásdról 105, Oroszkáról 144 és Csatáról 201 ember vette fel a bérmálás szentségét, összesen 450. –

Ekkor készítette Berta Sándor damásdi igazgató tanító a bérmálási ebéd után a résztvevőkről a csatolt fényképet. Középen ül Procháska oroszkai cukorgyár igazgató, dr. Jantausch Pál püspök és dr. Patzkó Béla zselízi járási főnök. Körülöttük a papság és tanítók.

Zachár Ádám esperes úr buzgólkodása folytán a plébánia területén az évi szentáldozások száma örvendetesen emelkedik. 1935-ben Lekéren 7060, Csatán 9065 és Oroszkán 2285, összesen 18 410 szentáldozás történt.

Ennek megfelelően a szentgyónások száma is emelkedik. A gyermekek az égész tanév alatt havonta, a felnőttek közül is sokan – főleg nők – minden hó első pénteke előtt járulnak a bűnbánat szentségéhez. A missió – melyet jelenlegi esperes-plébánosunk a közeljövőre tervez – még sokat fog lendíteni a lelki élet terén. –

Az utolsókenetet minden súlyosabb beteg felveszi. Általában szentségek nélkül alig-alig hal meg valaki.

A házasság szentségét rendesen a harmadik kihirdetés utáni kedden szokták a jegyesek felvenni, a délutáni órákban.

Itt idézem fel a templomunkban a közelmúltban, 1936. április 14.-én lefolyt családi ünnepélyt. Zachár esperes úr ekkor áldozta meg a damásdi Rotyík Lukács és Kristóf Rozália aranylakodalmas házaspárt, ezek legidősebb leányát: Rotyík Máriát és férjét Bartos Józsefet ezüstmennyegzőjük, valamint legifjabb leányát Rotyík Margitot és Klacsanszky Józsefet, házasságkötésük alkalmából. Egy családban tehát egyszerre arany –és ezüstlakodalom, valamint házasságkötés történt.